2015. április 27., hétfő

Burger Mustra #43 - Sza-Sa Burger, Budapest (Dohány u.)

A Sza-Sa Burgert a tavalyi Hamburger Day alkalmával ismertem és kedveltem meg. Aztán ellátogattam a VIII. kerületi egységükbe is, és ugyan a katarzis elmaradt, de egy korrekt élmény volt összességében. Ahogy pedig azt már az előző cikkben is írtam, újabb éttermet nyitottak nemrég a belvárosban, egész pontosan a Dohány utcában. Ugyan nem szerepelt az elsők között egy újrateszt, de végül egy jó kis bárányburger ígérete hamar meggyőzött arról, hogy ennél keresve se találhatok jobb alkalmat a még viszonylag friss üzlet meglátogatására.

A teszthez megfűztem Marci kollégát is a Mit Ettem Ma blogról és 1-2 remek bemelegítő sör után az egyébként igencsak ajánlott Neked Csak Dezső egységéből lesétáltunk a Sza-Sához. A külső és a belső designt is ismerősként köszönthettem már, így ez nem okozott különösebb meglepetést. Mivel a bárányburger csak idényjellegű, így az nem szerepel az étlapon, amit úgy oldottak meg, hogy egész egyszerűen csak hanyagul oda volt helyezve a menüsor bal alsó sarkához egy papírcetlire írva. Nem viccelek!

További érdekesség, hogy csak menüben lehet kérni (hogy miért, azt ne is kérdezzétek), de ez legyen a legnagyobb baj, gondoltam még akkor. A burgerhez steak burgonyát és egy kis dobozos kólát választottam, ami így 1990 forintba került. A várakozás közben egy egészen abszurd dologra lettünk figyelmesek, miszerint a két egymással szemben elhelyezkedő wc fülke (feltételezhetően a férfi és női vendégek számára) semmivel sincs elválasztva, egyfajta bónusz élményt nyújtva a két egymással ülő "versenyzőnek"... Ezt a mai napig nem értem, hogyan lehet komolyan gondolni.

A burger egyébként elég hamar (kb. 10 perc) elkészült, és még a vasaló is bevetésre került, ami mondjuk nem feltétlenül kell, hogy jót jelentsen... Elsőként a krumplit kóstoltam. Szokásos mirelit minőség, így magában, szósz nélkül nem volt akkora élmény, viszont egy kis só és bors dobott az egészen. A hamburger első ránézésre nem tűnt veszélyesnek, igaz a zsemle tetejét leemelve kissé megijedtem a sivár látványtól, ami fogadott, hiszen a húson, vagy a zsemlén semmi sem volt. Gyászos. Ez jutott elsőre az eszembe. A húst is megemelve már egy picit bizalomgerjesztőbb volt a kép, láttam szószt, paradicsomot, hagymát és salátát. A hús mondjuk már ránézésre se tűnt túl erősnek, a burgerbe harapva pedig teljesen észrevétlen is maradt. Íztelen, papírvékony, atomra sütött valami volt. Azt hiszem ilyesmire szokás a cipőtalp hasonlattal élni. A beígért medvehagymás-rozmaringos szósz is inkább emlékeztetett egy közepes minőségű mézes-mustáros cuccra, és a zsemle is teljesen közepesen teljesített.



Nem szokásom savazni, de ez egy rettenet volt. Ezt a valamit bármelyik HÉV megállós, strandos hamburger helyben hagyná, arról nem is beszélve, hogy minimum féláron. Sajnos azt kell mondanom, hogy konkrétan lejáratja a hely az egész kézműves hamburger mozgalmat és lehet lesz olyan ember, aki egy itt szerzett negatív tapasztalat után nem fog már többet próbálkozni valóban értékes helyekkel sem. És hogy még lehet mindezt hova fokozni, Marci se járt sokkal jobban a kritikán aluli kecskesajtos burgerével, amiről itt olvashatjátok az élménybeszámolóját. Nem nagyon szoktam ilyet mondani, de aki jót akar magának, az elkerüli ezt a helyet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése