2014. február 11., kedd

Sajtkrémleves

Már az alapkoncepció sikerre volt ítélve. Krémleves rengeteg sajtból. Hmmmm. Ezt bizony nagyon nehezen lehetne elrontani. Több recepten is átrágtam magam, mire elköteleztem magam a szóban forgó összeállítás mellett, de az is biztos, hogy az egészen eltérő alapanyagokból készítendő verziókra is sort fogok majd keríteni idővel.

Az egész művelet egy fej apróra vágott vöröshagyma egy kis olívaolajon való dinsztelésével kezdődött, amit egy tk ételízesítővel és frissen őrölt borssal fűszereztem. Amikor már kezdett alakulni a hagyma, akkor hozzáadtam a már előre lereszelt 3 óriás fokhagymámat (ez kb. 6 kisebb, normál gerezd fokhagymának felelt meg) és még 1-2 percnyi kevergetés után egy evőkanál liszt következett, amit szintén pár percig együtt kevergettem tovább. Ezután felöntöttem az egészet másfél liter vízzel, majd a forrást követően beledobtam 2 leveskockát. Ekkor követtem el az első hibát, mivel a recept szerint itt érkezett el a krémesítés ideje. Már eleve hülyén hangzott, hogy mit fogok krémesíteni egy hagymán és másfél liter vizen, ugyanakkor logikusnak is tűnt, hogy azért a hagyma darabok ne maradjanak egyben.


A műveletet követően jöhettek a sajtok, ráadásul a leírtakhoz képest duplázott mennyiségben. Nem bíztam a véletlenre, haha! 25 deka ementálit reszelve, 20 deka camembert sajtot pedig apróra kockázva adtam a leveshez. Kitartóan, illetve türelmesen kavargattam, vártam az olvadást, ami a camembert esetében csak nem akart teljes mértékben megvalósulni. Ekkor újra előkerült a botmixer és helyére tett mindent! Persze utólag így már tudom, hogy az első kör akár el is maradhatott volna, de mindegy. A végén még egy tk kakukkfűvel fűszereztem, illetve felöntöttem 2 deci tejszínnel és még rottyantottam egyet az egészen fantasztikus illatokat árasztó levesemen. Tálaláskor még egyszer frissen borsoztam egy picit és tortilla chips-szel jóízűen kanalaztuk a levest. Egy újabb kedvenc született a már így is igen népes krémleveseim listáján. Ráadásul a későbbiekben már úgy ettem, hogy a tortilla chipset beleszórtam a tányérba, majd ráöntöttem a levest, melegítettem rajta, eközben pedig pont kellemesen picit megpuhult a chips is, mennyei élményt okozva.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése