A szerdai pozitív ebédélményt követően a vasárnapi vacsora már előzetesen is egy még pozitívabb élménnyel kecsegtetett, hiszen már maga a tény, hogy az étterem a Lánchídnál található alagút (Várhegy-alagút) felett helyezkedik el, egyfajta igazi különlegességnek számított. Ezt bizonyította a helyszínre érve a konkrét élmény is, arra viszont még én magam sem számítottam, hogy egy ilyen előkelő, ám mégis laza hely ez a Manna Lounge.
A belépést követően rögtön a ruhatár fogadott, majd szépen elkísértek a választható asztalokhoz, melyek mindegyike nagyon jópofa és szimpatikus volt. Nagyon hangulatos az egész hely kialakítása, a folyamatosan sürgő forgó személyzet, a hangulatos kivetítés és a klassz háttérzene pedig tovább erősítette a jó döntés tényét. A mi asztalunkért "felelős" hölgy igazán jól tette a dolgát, hiszen lényegében szinte a tudtunk nélkül ránkbeszélt egy nagy üveges ásványvizet még mielőtt bármiféle itallapba is belenéztünk volna, haha, de ez legyen a legnagyobb baj. Én pedig folytatva a hagyományt ezúttal egy Dreher Bakot kértem. Amúgy vicces, hogy a barna sör volt a legolcsóbb itt is, és a Chagallban is. :) Szegény lány nagyon profin akarta kitölteni a sört, de végül sikerült túlhabosítania a poharat és atom kifutott az egész. A törölgetése nem igazán sikerült jól, mivel a fehér abroszon jókora foltot hagyott az üveg, nem is értettem, hogy a., miért nem hozott inkább egy újat, b., miért nem volt pohár alátét. Na mindegy. Apróság ez, de egy ilyen helyen azért ez is szemet szúrt.
Az előételként érkező bélszín satay csípős mogyoró mártással és korianderes uborkasalátával irtó dögösen nézett ki, igazából az okozott csupán némi gondot, hogy hogyan is egyem meg. Legszívesebben kézzel rámentem volna és egy kis mókusként rágcsáltam volna le a pálcikáról a húst, de végül köztes megoldásként egy késsel lefejtettem a pálcáról, miközben egyik kezemmel tartottam azt. A mogyoró mártás ugyan csípős egyáltalán nem, viszont tényleg nagyon finom volt, ahogy az uborkasaláta is. Jó választás volt.
Ugyan azzal tisztában voltam, hogy nem king size adagok lesznek a három fogásban egyik helyen sem, azért a főétel itt egy kicsit meglepett. A kacsamell birsalmával és a combja káposztás batyuval, zöld dióval fogás előzetesen kicsit komolyabbnak tűnt, igazából se a dióval, se almával nem nagyon találkoztam, ellenben a comb iszonyat finom volt, a melle semmi extra, viszont a káposztás batyun akaratlanul is felnevettem, amikor realizáltam azt, hogy ez két kb. 3x1 cm-es kis tekercset jelent, haha. A hölgynek tudom, hogy ez a dolga, de kissé túlkapásnak tűnt, hogy minden egyes fogás felszolgálása után körülbelül egy perccel már jött is és édesdeden érdeklődött, hogy a fogás elnyerte-e tetszésünket. :) Mondjuk az is lehet, hogy a folyamatos fényképezéseim láttán azt hitte, hogy valami nagy hatalmú revizor vagyok és próbált minél inkább lenyűgözni...
A desszert itt is csillagos ötös volt, tálalásban és ízvilágban is megnyert magának a pisztáciás fehér csokoládé felfújt málna öntettel. Ugyna olyan egetrengető nagy különlegességeket végül itt se nagyon ettem (pedig az eredeti terv az volt még az éttermek kiválasztása előtt), de igazából panaszra sincs okom. Főleg itt a Mannában a hangulat, a miliő, az előkelőség nagyon tetszetős volt. Érdekességképp jegyezném meg, hogy egyébként végül a vendégek által leadott szavazatok alapján a második helyen végzett a Manna. DiningCity Étterem Hét, összességében nagyon megnyert magának a kezdeményezés, alig várom már akövetkező ilyen, vagy ehhez hasonló alkalmat! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése